Szupersebességbe kapcsolt a tagadás. Mintha elementáris erők mozdulnának meg azért, hogy visszatömködjék a szellemet a palackba. De már késő. Ez a palack 2001. szeptember 11-én robbant szét, amikor a szabad világ szabadsága kisiklott. A mérhetetlen arrogancia vette át a vezetést a világban, és úgy hívja magát: „Az Új Világrend”.
2026 januárjában a korrupcióban úszó nemzetközi politikai vezetőréteg végleg beadta a derekát, ezzel elismerve azt a világhatalmat vezetőként, amely eddig a háttérből operált. Sőt, újságírók, tudósok, filmsztárok életének ezreit követelte szerte a világon az elmúlt évtizedekben. Amiről eddig úgy hittük, elmélet, összeesküvés, blabla – az most év elején ránk rúgta a valóság ajtaját.
Már nem az a kérdés, hogy ki van benne, hanem az, hogy ki nincs.
Mit tesz a tettes, ha lebukik? Zavart kelt, füstbombát dob, próbálja másra terelni a figyelmet, és iszkolni kezd. Nos, ez a folyamat kezdődik most. Ha túl erősen támad a közélet, jön a világháború. Ha túl gyengén, akkor a médiahadjárat elkeni az eseményeket. És a döntés a mi kezünkben van. Egyszerű emberek kezében.
Ugyanis elvileg demokrácia van, és mi ezt akarjuk, ami most történik – hiszen választott képviselőkön keresztül működik a rendszer… ugye?
Tényleg ezt akarjuk, ami most van?
Nagyon fontos felismernünk, hogyan adjuk oda a döntésünket ennek a rendszernek, mert ha nem állítjuk meg, valójában a mi jóváhagyásunkkal teszi majd meg mindazt, amitől rettegünk. A passzivitás is döntés. A hallgatás is felhatalmazás.
Van jó hír is
Pont ennek a folyamatnak köszönhetően a Covid óta sok millió ember gondolkodott el azon, hogy biztosan a megfelelő döntéseket hoztuk, hozzuk?
Ez a globálisan több százmilliós, talán milliárdos réteg köszöni, nem kér ebből a trágyahalomból, és saját útját járva keresi azokat a megoldásokat, amelyekkel teljesen másfajta életminőséget lehet élni. Egy csendes, de határozott kivonulás zajlik a régi mintákból.
Másrészről – és ez talán még fontosabb – az elmúlt három évben a vallás és a tudomány összeért. Mondhatni, szent frigyre léptek a megértésben, a létezés oltára előtt.
A vallásos szent könyveink értelmezhetővé váltak egyfajta levezetési rendszer segítségével a tudomány számára, ha a kvantumfizika szemüvegén keresztül kezdik vizsgálni őket. Olyan analógiákra derült fény, amelyek feltételezik, hogy a vallási iratokban rejtett tudás valójában megfelel a mai kor tudományos ismereteinek – történetekbe, hierarchiákba szervezve.
Így biztosítható volt a korokon átívelő tudás átadása. Most pedig eljutottunk oda, hogy újra kicsomagolhatjuk és megérthetjük azt. Nem új igazság születik, hanem a régi válik újra hozzáférhetővé.
Mivel járna mindez?
A jelenlegi, ismert világunk teljes átalakulásával. Hiszen a ma ismert egyházak eltűnnek, mert valós kapcsolatot tudunk felvenni a valódi forrásenergiával. A transzcendens kibontakozás többé nem lehet szűk érdekcsoportok gyermeki játéka, hiszen a tudás mindenkié.
Technológiai forradalmat hoz, amely véget vet a részecskealapú gondolkodás „elfogy” koncepciójának. Egyszerűen szólva: az ufó nem dízellel megy, és ennek fizikáját most kezdjük megérteni.
Korlátlan energia, korlátlan lehetőségek.
Milyen furcsa ez a gondolat. Mintha Nikola Tesla is pont ezt mondta volna egy évszázaddal ezelőtt. Változott azóta bármi is? A tulajdonosi réteg nem sokat. Westinghouse maradt Westinghouse. J. P. Morgan maradt J. P. Morgan. A bankok is ugyanazok.
Mindenkinek leesett a tantusz, hogy tízévente új mosógépet kell venni – de a gyártó százéves.
A világban zajló dolgok most valahogy mintha egybecsengenének. Mindenhol ugyanazok a problémák, botrányok, azonos gazdasági kondíciók közé zárt lakosság, minimális eltéréssel.
És ez most sokak számára kiderült. Ezért a tulajdonos lecseréli az adminisztrációs réteget, amelyet mi elitként ismerünk. Ők asszisztáltak a nagy színdarabhoz, amely eljuttatott minket idáig. De már nincs rájuk szükség, mert jön valami más.
A digitális börtön vagy a többpólusú világrend.
A falanszterek vagy a megértés kora?
Az igazság az, hogy rajtad múlik, kedves olvasó. Igen, rajtad – és mindenki máson. Mert mi vagyunk együtt az erő, amely működteti a gépezetet. És csak rajtunk múlik, hogy ellenünk vagy értünk teszi.
